A Miniatűr Bull Terrier Története

Pillantsunk bele a miniatűr bullterrier fajtatörténetébe. Mivel a bullterriert a bulldog különböző terrierekkel történő keresztezéseiből alakították ki, kezdettől fogva léteztek kisebb méretű bullterrierek is, sőt először ezek voltak többségben! A korabeli bull-and-terrier almokban igen különböző súlyú kutyák láttak napvilágot, a négykilóstól egészen a 30 kg feletti példányokig. Az ebből a korból származó legtöbb ilyen témájú ábrázolás egy kisméretű, bulltípusú kutyát mutat, mely súlya a korabeli tudósítások szerint 5 kg körüli lehetett. Egy 1821-es hirdetés egy 8 kg súlyú, híres szukát reklámoz, egyéb 1820 és 1850 közötti írások 4–9 kg közötti bullterriereket említenek, de a Kennel Club törzskönyvének első kötetében is számos kisméretű bullterrier szerepel. Később néhány tenyésztő megpróbálta még tovább miniatürizálni a fajtát, hogy létrehozzák a toy bullterriert. Sir Raymond Tyriott Wilson Pony Queen nevű kutyája kifejlett korában kb. 3 font volt, azaz alig több mint 1 kg! Ezek a toy típusok azonban nem hordozták a fajta igazi karakterét, igen gyakran almafejük és kidülledő szemük volt, vagyis a törpeség tipikus jellemzőivel rendelkeztek. Az első kiállítás, ahol a miniatűr bullterrierek külön osztályban indultak, az Islington International Dog Show volt, 1863 májusában; a 10 font alatti kutyákat sorolták külön kategóriába. Bár ezek a kutyák inkább a toy típust képviselték, a miniatűr bullterriert tenyésztők befolyása olyan nagy volt, hogy 1883-ban, a Kennel Club 21. kiállításán felemelték a súlyhatárt 25 fontra (11,34 kg). Egyébként az első Show Champion bullterrier, Nelson 16 font alatti súlyával ma miniatűr bullterriernek számítana. (Nelson 1866-ban született, Mr. J. Willock tenyészetében, a Champion címet 1873-ban szerezte meg, tulajdonosa a Kennel Club első elnöke, Mr. S.E. Shirley volt.) 1908-ban azt írja Mr. Theo Marple az Our Dogs májusi számában, hogy a bullterrier fajta három méretre osztható: nagyra, közepesre és toyra. Bár ekkoriban igen népszerűek voltak a toy bullterrierek, nehéz volt szép fejű, jó frontú egyedeket találni. Az első világháború előtti években csökkenni is kezdett a kisebb méretű bullterrierek divata. Ennek egyik oka a hiányzó patronálás volt, illetve a sok eltérő típus sem tett jót a fajta népszerűségének. Akkoriban a toy és miniatűr bullterriereket egyaránt miniatűrként regisztrálták, a kiállítási osztályokat egyedül a súlylimitek határozták meg, melyek 12-től 25 fontig terjedtek, vagyis kb. 5,44 kg-tól 11,34 kg-ig. A fennálló súlyhatárok közötti problémák egyre több tenyésztőt riasztott el, ennek következtében 1918-ban törölték a miniatűr bullterriert a Kennel Club regiszteréből, mivel ebben az évben már egyetlen kölyköt sem jelentettek be. Csak néhány rendíthetetlen tenyésztő foglakozott tovább miniatűr, pontosabban kisméretű standard bullterrierekkel. A következő húsz év a fajta mélypontja volt. 1939-ban azonban Richard Glynn ezredes vezetésével megalakult a Miniature Bull Terrier Club. Forradalmi, s a fajtát megmentő javaslatuk a Kennel Club felé az volt, hogy súlylimit helyett magassághatárt javasoltak. A Kennel Club Gazette májusi száma már arról tudósít, hogy elfogadták a javasolt 14 inches marmagasságot. Egy darabig még a 20 fontos súlylimit is tartotta magát, de mivel ez a cingár egyedeknek kedvezett, a határon lévő példányokat pedig szisztematikusan alultáplálták, csupán a magassághatárhoz tartották magukat. A miniatűr bullterrier jelenleg érvényes standardje is úgy fogalmaz, hogy a marmagasság ne legyen több 14 inchnél. Érdekes, hogy az amerikai fajtaleírás egy 10 inches alsó határt is megszab, és az ennél kisebb egyedeket sem tartja kívánatosnak. Az első miniatűr bullterrier, aki Show Champion címet szerzett, Deldon Delovely volt 1948-ban. (T.: Mrs. Scott, t.: Mrs. Adlam). Az első kan Champion Mursley Model volt, tenyésztője és tulajdonosa Mr. Stanley North. A hetvenes évek sztárja, Ch. Kirbeon Bandmaster (T.+t.: Mr. És Mrs. Kirby) bebizonyította, hogy egy miniatűr bullterrier is elérheti a standard bullterrierek minőségét. A nyolcvanas évek elején Ch. Beewau Enterprise (T.+t.: Mr. És Mrs. Waugh) dominált a kiállítási ringben, de még őt is felülmúlta fia, Ch. Warbonnet Hyperion (T.+t.: Mr. És Mrs. Thornley). Ő tartja a fajta rekordját is, 25 CC címmel, míg a szuka rekorder Ch. Kearby’s Mini Maggy of Graymor 21 CC címmel (T.: Mrs. Youatt t.: Mr. És Mrs. Hughes). Mrs. Youatt azoknak a tenyésztőknek a tradícióját folytatta, akik mindkét méretváltozattal foglalkoztak, mint például Miss Wood, a Wooden kennel tulajdonosa, aki 1949-ben elnyerte a Regent Trophy-t is. De egyetlen fajtatörténet sem lenne teljes a Zeedbees miniatűr bullterrier kennel említése nélkül. Mrs. Berry 1950 óta foglalkozik a fajtával; az igazi miniatűr típus megszilárdításának érdekében folytatott elkötelezett munkája legendás. Talán nincs is olyan mini, amelyiknek az ereiben ne folyna egy kis Zeedbees-vér. 1993-ban Mrs. Berry-t választották a fajtaklub első örökös védnökének.